XIV. Nemzetközi Lekvárfőző Fesztivál

Hírlövéssel a színpadon, egy icipici ágyúból, de annál nagyobb durranással kezdődött az idén a XIV. Nemzetközi Lekvárfőző Fesztivál Szatmárcsekében 2012.augusztus 17-18-án.

Az ünnepélyes megnyitót megtisztelte jelenlétével Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke, aki köszöntőjében igazi hungarikumnak nevezte a szatmári tájak sajátosságának számító szilvát, amely ehető, kenhető (lekvár) és iható (pálinka) formában is nagyon finom éteknek számít.

A hatalmas méretű szilvák megmosása és kimagolása után a vályogból rakott katlanokba elhelyezett üstök fokozatosan teltek meg a minőséges alapanyaggal, hogy aztán a maratoni, közel 24 órás folyamatos kavarás után cibere, majd édes szilvalekvár váljék belőle. A csapatok rendelkezésére bocsájtott sátrakat a résztvevők saját maguk által hozott házi szőttesekkel, terményekkel, népi motívumokkal tették még vonzóbbá. Közben, a hatalmas szabadtéri színpadon, hagyományőrző csoportok táncos, dalos műsora zajlott, a sátrak környékén pedig énekes tábortűzzel, cigányzene melletti közös nótázással mulatták az időt a résztvevők, akik éjfélkor színpompás tűzijátékban is gyönyörködhettek. A vidám programok között többen is ellátogattak a híres és egyedülálló csónaklakú fejfákból álló szatmárcsekei református temetőbe, melynek középpontjában található nemzeti imánk, a Himnusz szerzőjének, Kölcsey Ferencnek síremléke.

Szombaton kora délután került sor az eredményhirdetésre, amelyen a legfinomabb lekvár díjazása mellett jutalmazták a legvidámabb csapatot (Tiszavasvári) és a legszebben feldíszített sátor (Tiszabecs) tulajdonosait is. Mint záróbeszédében dr. Vinnai Győző, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Kormánymegbízottja, Kovács Sándor, a megyei közgyűlés alelnöke és Sarkady Pál, Szatmárcseke polgármestere elmondta, az idén nagyon nehéz dolga volt a szakmai zsűrinek, hiszen talán minden eddiginél finomabb szilvalekvárakból kellett kiválasztaniuk a legjobbakat, de kárpótlásként vigasztalja most az olimpiai eszme azokat, akik nem nyerhettek, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Az ínyencmesterek értékelése szerint az idén a Dombóvárhoz közeli Attala község csapata főzte a legfinomabb szilvalekvárt, a képzeletbeli dobogó második és harmadik fokára Tiszacsege és a Romániából érkező Szilágypér csapata állhatott fel. Velük együtt minden résztvevő együttes díszes oklevelet és ajándékot is kapott a XIV. Nemzetközi Szilvalekvárfőző Versenyen való részvételért Szatmárcsekén.